Mindig szerettem figyelni.
Ez talán az első dolog, ami meghatározza, ahogyan a terekkel dolgozom.
Egy asztalosműhely felett nőttem fel.
A nagypapám és az apukám fából építették a világot, én pedig magamba szívtam a találékonyságot, a térlátást, az arányok fontosságát és a teremtés iránti szeretetet.
Gyerekkoromban bunkert készítettem maradék téglából, kőből és fából. A legjobb játék számomra maga az alkotás folyamata volt.
Rajzoltam, varrtam, kézműveskedtem, mindig a kifinomult, izgalmas, különleges vonalakat kerestem.
A tervezés során hajlamos vagyok megszállottá válni. Ha elindul a fantáziám, könnyen hiperfókuszba kerülök. Ilyenkor minden részlet fontossá válik, de amit végig szem előtt tartok, az a KÉNYELEM, a PRAKTIKUM és a HARMÓNIA. Hiszem, hogy egy tér akkor működik igazán jól, ha nemcsak szép, hanem élhető is.
Az alkotás számomra szabadság és önkifejezés. Lakberendezésben viszont ennél is többről szól: mások álmainak megvalósításáról, arról az elégedettségről és örömről, amit egy jól működő tér adhat a mindennapokban.
Építőipari iskolában tanultam meg a precizitást és a mérnöki szemléletet, a néptánc pedig a mozgást, a ritmust és a csapatban gondolkodást hozta az életembe. Ez a tudás ma is végigkíséri a tervezési folyamataimat.
A részletekben hiszek.
Abban, hogy az egyszerűség mögött sok munka és figyelem van.
A kevesebb sokszor több, még akkor is, ha a végén úgyis telepakoljuk mindenfélével…
Letisztult, személyre szabott belső tereket tervezek.
Olyanokat, amelyekben jó megérkezni, és jó benne élni.
Dolgok rólam
Gyerekkoromban ez akartam lenni:
divattervező, manöken, kamionsofőr, építészmérnök
A kedvenc színem:
szeladon
Amit először megnézek egy térben:
az arányok
Ami inspirál:
helyek, ahol a történelem szinte tapintható
Ami igazán izgalomba hoz:
tiny house-ok
A legjobb alkotás közben:
gumicukor